2010. július 7., szerda

Máthé Sándor: A barátságról

A barátságról Máthé Sándor

Az utóbbi időben, sok egyéb mellett, ez is foglalkoztat: Ki az én barátom? Egyáltalán van-e barátom? Ki fogad el engem, mint barátot? A barátság éppen erről szól: egymás elfogadása, szolgálata, segítése. Sőt, Jézus szerint az igazi szeretet az, ha valaki képes életét is odaadni barátaiért. A barátság több mint a felebaráti viszony, de kevesebb, mint a testvéri kapcsolat. Ki hát a barát? Elsősorban a társ, aki bizalmas, ragaszkodó, aki szeret... Nem egy eleve adott viszony. Családtagjainkat, rokonainkat kapjuk, barátainkat mi választjuk meg.

Az Igazi barátság megragadó példája az Ószövetségben Dávid és Jonatán kapcsolata. Jonatán úgy szerette Dávidot, mint saját lelkét. Barátságukat ünnepélyes szövetségkötés pecsételte meg: a felsőruha és a fegyverzet kicserélése azt juttatja kifejezésre, hogy egymást kicserélik, vállalják a másik énjét.
Jézus is következetesen barátainak nevezi tanítványait, még Júdást is. Jézus választotta ki őket, de a tanítványok döntése is benne van ebben a kapcsolatban. Egy feltétele van ennek a barátságnak: „ha szeretitek egymást.” Ennek viszonzásaként Jézustól is szeretetet, megbecsülést, elfogadást, bizalmat kapnak.

Ki az én barátom? Aki elfogad. Madarat tolláról...
Van-e barátom? Szegénységi bizonyítvány, ha valakinek nincs barátja...
Kik tartanak számon, mint barátot? Úgy érzem, vannak... De egy emberről biztosan elmondhatom.

A magam nevében válaszoltam ezekre a kérdésekre. Arra biztatlak, hogy mindannyian próbáljátok meg a belső hangra hallgatva megválaszolni ezeket a kérdéseket.
Remélem, senki nem okoz csalódást önmagának!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése