2010. 06. 17 Jézus arcok – bevezető Rácz Norbert
Lehet, kineveti a Kedves Olvasó, de azon gondolkoztam a minap, hogy mi lett volna, helyesebben, mi lenne, ha Jézus nem kétezer évvel ezelőtt, Izraelben, hanem napjainkban, akár tájainkon született volna? Vajon meg tudta volna-e fogalmazni evangéliumát, illetve vajon ez az evangélium hogyan módosult volna a történelmi kontextus megváltozásával? Lettek volna követői, tanítványai vagy sem? Híres lett volna, vagy üzenete és tanítása eltűnt volna ebben a nagy Bábelben, amit jelennek nevezünk? Aztán, hát milyen az emberi gondolat, szállt a képzeletem, és azon gondolkodtam, hogy milyen lenne a német Jézus, vagy az amerikai Jézus, az afrikai, kínai, japán, indiai Jézus?
Az egész gondolatsor azzal kezdődött, hogy nézegettem a különböző korok és felekezetek Jézus-ábrázolását, és megdöbbentem azon, hogy a különböző korok embere, illetve a más és más felekezetek, mennyire más módon látták a názáreti Mestert. Egy világ választja el a görög-keleti ikonok kifejezéstelen ábrázatú, szenvtelen Jézusát a reneszánsz alkotóinak műveitől, vagy mondjuk, egy középkori festőt a modern kor alkotóitól. Sőt, megfigyelhető, hogy a különböző korok mit vártak, illetve mit képzeltek a galileai ács fiáról, hogyan képzelték el azt a messiásarcot, amit aztán megvalósítottak. Sőt, ha már itt tartunk, bizonyára óriási ábrázolási különbség van aközött, ahogy, mondjuk, egy római katolikus, egy református, vagy egy unitárius ember ábrázolná a maga Jézusát. Ez a portrékészítés azon múlik, hogy mit várunk el, mit akarunk ettől az embertől.
Nos, így merengve, játszadozva képekkel és gondolatokkal, arra a következtetésre jutottam, hogy egy – legalábbis számomra – érdekes kísérletbe kezdek. Eldöntöttem, hogy jézus-fejeket fogok faragni. Nem fából vagy kőből, hanem szavakból, és ezeket a fejeket jelenünkben ráhelyezem valamelyik nép nyakára. Még pontosabban: elkészítem a székely, a nyugat-európai, az amerikai, a kínai, az indiai stb. Jézus-arcot, és – a teljesség igényéről megfeledkezve – elmorfondírozom azon, hogy adott népen, nemzeten, országon belül vajon hogyan, milyen sajátosságokkal érvényesült volna ez a páratlan ember?
Mindenekelőtt viszont előrevetítem, hogy ezek az írások semmilyen teológiai üzenettel nem akarnak rendelkezni, nem akarnak bántani, sztereotípiákat építeni vagy rombolni, világot váltani vagy akár előrevinni. Csupán rövid játékok, némi reggeli gondolatébresztők a kávé, a narancslé, a zsemle vagy a vajas kenyér mellé. Ezekkel nem kell vitázni, egyetérteni vagy tagadni, nem kell mélyre szántó következtetéseket levonni, csupán elolvasni.
Bevezetőnek ennyi elég is, következzenek az „arcok”, július elején érkezik is az első!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése