2010. 07. 13. Infláció Csécs Márton Lőrinc
Kicsi barátam! Nem az a baj, hogy a lej elértéktelenedett, hanem az, hogy más is. Gazdasági válság még volt, s lesz is. Érzelmi is kellett, hogy legyen, másképp nem lenne igaza annak a bibliai alaknak, aki azt mondta, nincs semmi új a nap alatt. De hogy a szavak így elveszítsék értéküket, jelentésbeli, tartalmi ütésüket?!
A szavak még hagyján, de a tettek is?! Ki hitte volna?
Legtöbbször a beszéd, a szó sem igazat, sem érzést, még csak véleményt sem takar, hanem mindinkább megfelelési szándékot, hazugságat. S legtöbbször nincs is vélemény. Boland ez a világ. S bátortalan. Nagy úr a hiúság. Mindenki egyéniségnek képzeli magát, s fantáziájában rá se jön arra, hogy ő is csak egy jelentéktelen fogyasztó. Holott lehetne egyéniség is. De na, annak is megvan a módja…
Na persze, hála a Jóistennek vannak kivételek!
Téged, hogy felhígult a lej, ne bosszantson! A te dolgod nem az, kicsi barátam! – figyelmeztetett az álombeli öregúr. Neked azon kell gondolkozni, hogy mit lehet tenni azért, hogy az ember önmagát adja, s ne kalkuláljon mindig, amikor megszólal, hanem józanul is őszintén beszéljen. Tudod, mintha imádkozna! S hidd el, a kár, ami éri, nem nagyobb, mint mintha magába fojtaná a szót, az érzést s hazudna egy jó nagyat.
A tettek is – nem a hétköznapiakra, hanem a kiemelkedőkre gondolok – hogy így elveszítsék értéküket?! Az se semmi. Nemrég esküvőn voltam, s képzeld, a templomban a vőlegény úgy mondta menyasszonya szemébe nézve a hűségesküt, hogy két ujja keresztben volt, s gondolom, nem kell értelmező szótárt adjak neked, hogy megértsed, az mit jelent! Na, ilyen napokat élünk. De te, kicsi barátam, alugyá jól, s ébredj egy szebb világra, valóságra. Szervusz!
Aludjunk jól mindannyian, s kivétel nélkül ébredjünk szép, s igaz valóságra/ba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése