2010. július 7., szerda

Orbán Erika: A lét fájdalma és ígérete

2010. 06. 29 A lét fájdalma és ígérete Orbán Erika

Élők számára a lét fájdalma az, hogy egyszer örökre besötétedik. Mint Dénesnek és fiainak, idejekorán. De, mondd, Te tudod, hol kezdődik a lét, és mikor ér véget az?! Nézőpontjaink összehozhatatlanok. Mert Te mindig más vagy, mint amit el tudok mondani Rólad.

Hetek óta megnyílt az ég; csorog. Napközben is egyre mélyül a sötétség, hogy átfesti a létező élete fényét. Már nemcsak a szép, a lenni jó, a vágy fürkésző csendje sem jó. Lepereg az unalom, kikopik a fájdalom. Nincs régi, és semmi új. Dénes, a lét ponyváját fosztja tébolyult közönnyel az Életből, és az Embert már nem tarthatja meg semmi sem belülről. Amikor lelkének gátja átszakad, a vonatban önmaga ellen szalad. És ennek sosincs meg az ideje! Mert fölülírja az önmagát Emberbe megosztó Gondviselő szándékát, és halandó emberré zsugorodik az örök Szellemet hordozók között. És a jövőt szétforgácsoló tett fájdalomhamvai reánk hullnak.

Élők számára a lét fájdalma, amit megkísérelnek csillapítani. Alkotó gondolatokkal, emberi érzésekkel, vágyakkal, cselekvő jóakarattal – azaz: Életükkel, önmaguk gyógyítására. Mert elhiszik, hogy csillapítható. Hiszik, hogy a Teremtő által őrzött létük több a fájdalom csorgó záporánál. Amiként az Ember is több cselekedeteinél. És villámsújtás, meghasadás idején is emlékeznek: az ágak efféle visszametszése csak tágabb közösségükben hordozhatja a megújulás lehetőségét. A lét magányos terhe megosztásával éltetik a mennyei fényt, a szeretet főnixét. Mert élők számára a lét ígérete az, hogy a Szeretet közelében, fényben és melegben maradnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése