2010. 07. 21. Híradás Várfalváról Rácz Norbert
A Jézus-arcokat ma nem népek és kultúrák kavalkádjában, hanem gyermekek között keresem. Várfalván táborozok. 10-dik éve immár, ezúttal 100 gyermekkel és 10 táborvezetővel. Kicsit évfordulós hangulatban vagyok, vagyis lennék, ha nem foglalna le túlságosan a szervezés. Aki gyermeket nevel, tudja, hogy 1-2-3 belőlük szinte teljesen képes lekötni egy szülőpárt. Most pedig minden „szülőre” 10 csemete jut. Az első napok a beilleszkedés izgalmaival telnek: van, aki mintha mindig is táborban élt volna, olyan jól beilleszkedik, van, akinek honvágya van, de nem kell aggódni (aki ma még azért van elkeseredve, hogy haza akar menni, szombaton sírni fog, hogy máris vége van a tábornak – ezt mutatja a tapasztalat).
Ma ősemberek voltunk, lakóhelyet építettünk magunknak a szabadban, törzsekre és nemzetségekre szakadva próbáltuk felidézni távoli őseink vad ösztöneit a számháború forgatagában. Holnap már a nagy ókori civilizációkkal ismerkedünk, holnapután a talán nem is olyan sötét középkort és a lovagok világát fedezzük fel együtt, aztán jön az újkor, a maga számtalan vívmányával, végül a jelen, melyet mindannyian megélünk, de amit talán mégsem ismerünk eléggé, és igen, a jövő, a homályos, kifürkészhetetlen. Fejlődünk. A természeti erőknek hódoló, istenségeket ember-arcra formáló, hagyományokban megmerevedő, reformációban megújuló, végül egyistenhitben megnyugvó, jövőt építő emberekké.
Többen megkérdezték már az évek során, hogy miért csinálom. Miért töltök nyaranta akár több hetet is családomtól távol, mások gyermekeivel, vállalva a pluszmunkát és a – nem csekély – felelősséget. A válasz nagyon egyszerű: mert szeretem. Szeretem a gyerekzsivajt, azt, ahogyan a különböző helyről érkezettek lassan megismerik és elfogadják egymást, csapattá kovácsolódnak, és talán egy életre szóló élményt kapnak. Szeretem a csillogó szempárokat, a figyelő tekinteteket, a mindig fogékony és minden újat szerető, tiszta gyermeki gondolkodást és érzelemvilágot. És szeretem azt, hogy többen, akik évekkel ezelőtt gyermekként vettek részt ezekben a táborokban, most egyletesek, teológiai hallgatók, velem együtt táborvezetők, tudatosan vallásos és közösségépítő felnőttek. Ez pedig mindent megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése