2010. július 24., szombat

Farkas Dénes: Még egyszer a harangokról

2010. 07. 24. Még egyszer a harangokról Farkas Dénes




Féltem Őket! Igen, féltem a harangokat!

Nem azért féltem, mert ágyúöntés okán rekvirálás fenyeget. A „helyváltoztatás” veszélye sem fenyegető, ámbár tudni szeretném, hogy néhány székelyföldi falu harangja hogy került az esztergomi bazilika tulajdonába? Feltételezem jóhiszeműen, hogy művészi értékük és koruk, na meg egy jó időben jó helyen levő lélek határozta el, hogy bármennyire is kell az érc – ezeket a harangokat még akkor sem illik beolvasztani, ha netán elrepedtek aláhullásuk következtében. Bencző Dénes – nem ok nélkül – egy homoródalmási harangot Moldvában feltételez „őrizetben” tartani.

Az Unitárius Egyház birtokában két XV. századi harang van. Az egyik Nagymedeséren (ha jól emlékezem 1496-ból) másik pár évvel „fiatalabb” Nyárádszentlászlón, ugyancsak az 1490-es évek végéről.

Ezek a harangok felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Már akkor meghatódom, amikor a „kiherélt” Kossuth rádió még mai napig a déli harangszó felvezetőjében bejelenti, hogy melyik toronyban milyen harang LAKIK! Igaz-e, hogy a harang nemcsak egy tárgy, hanem LAKÓ? Azt hiszem, hogy szakrális mivoltában személyesedett meg.

Sokat néztem harangjainkat, valamiféle nagyságrendet is alkottam csak úgy magamnak. Megjelenik képzeletemben a torockói, almási, székelyszentmihályi, sepsiszentgyörgyi nagy harang, de a zsákodi, verespataki harangjaink csengése is egyedülálló (a székelyszentmiklósi pedig a világon a legszebben szól – nekem).

Félelmem oka a lopás! Olyan időket élünk, hogy a színesfémek ára az egekbe ugrott és az alja nép nem átallja ellopni és értékesíteni a harangjait sem. Írtam a megérzésről, előérzetről és kikényszerül belőlem ez megint. Ahogy Várfalván, Csegezben és a református Kercsedben bútorkereskedők ellopták a templomból az Úr asztalát, csak idő kérdése, hogy mikor szembesülünk a „volt harang” esettel.

Ismereteim szerint veszély áll fenn Kis- és Nagykede közös templomának tornyában, Csegezben, Komjátszegen, mert e két utóbbi a földről elérhető. Ha idézhetem valamelyik barátomat, akkor „a teljesség igénye” nélkül írtam eme szösszenetet. Távol legyen a jövőbe látás adottsága, de engedelmetekkel a megérzés, előérzés „horzsoló” tünete fogságában tart.

Adja a jó Isten, hogy minden tornyunkban, haranglábunkban legyen LAKÓ örökkön örökké...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése