Bálint Róbert: Változatok az otthonra

2010. 05. 30 Változatok az otthonra Bálint Róbert

Hová valósi vagy? – kérdem. Látom nem érti.

Hol az otthonod? – próbálkozom újra. Ugyanaz az értetlen tekintet....

Kilenc hónap után ennyire nem lehet rossz az angolom... Aztán nekem kezd derengeni s fordítom a kérdést: Mielőtt ide, Berkeleybe jöttél volna, hol laktál?

Erre már könnyen tud válaszolni.

Nem a nyelvvel van gond, hanem a jelentésvilággal, melyet a szó hordoz magában. Már megint nem ugyanarról beszélünk. Hányszor tapasztaltam meg ittlétem alatt, hogy ugyanazon szó más jelentést fedez: vallás, egyház, család, távolság, ebéd, vendégszeretet, ünnepi viselet, barátság...

Számomra az otthon érzelemmel telített szó; emléket idéz, melegséget, biztonságot, hovatartozást, arcokat, gesztusokat. Számomra az otthonnak történelme van, egész világ épül rá. Számomra az otthon az a hely, ahol születtem, ahol nevelkedtem, ahol családom élt és él. Az otthon lelki és fizikai valóság is. Egészen természetesen és könnyen meghatározhatóan: Csíkszereda, Homoródszentpéter.

Sok helyen éltem már, éreztem magam befogadottnak, szeretettnek, szívesen látottnak, de az „OTTHON”-t mindig e két hely fogja jelenteni számomra. S hazatérni is majd egyszer az utóbbi helyen szeretnék.

Neki ilyen nincs. Van, ahol iskolában járt, vannak helyek, ahol pár évig lakott, vagy ahol a szülei laknak, de az nem az otthona. Már nem. Az otthon számára a lakást jelenti, ahová este hazamegy. Jövőtől lehet, hogy elcseréli, és máshova költözik. Akkor az lesz az otthona... Neki ez a természetes. S így fogja magát mindenhol otthon érezni. Az otthona egy hely lesz, ahol ugyanúgy nem ismer senkit, ahova ugyanúgy nem köti semmi emlék, érzelem, kapcsolat.

Mielőtt elsajnálkoznám magam felette, s jó erdélyi módra a gyökértelenség nyomorúságán kezdenék merengeni, be kell látnom, hogy más-más társadalmi valóságban élünk. Míg a magam világában nekem a magam módján jó, addig az ő világa őt igazolja. És a legtöbb, amit tehetek, hogy próbálom így elfogadni, megérteni őt, világát, és azt, hogy én hogyan látszom benne. Abban a reményben, hogy talán ő is ezt teszi...

Talán így találjuk meg emberi életünk kapcsolódó pontjait.