010. 04. 08 Kiért? Csáki Levente
Jolánné szeret templomba járni. Amikor csak teheti, s egészsége engedi, ott ül a család baloldali oszlop második padjában. Jogos örökségként megkapott hely. Foggal, körömmel őrzött hely. Egyszer elkésett. Helyét elfoglalták. Puszta tekintetével értette meg helyét bitorlójával a „takarodj” fogalmát. Bevallom, mosolyogtam is az eseten, s talán boldognak is éreztem magam, hogy még vannak ragaszkodó emberek. Még akkor is, ha úgy véltem, most az egyszer Jolánné nem tudott lélekből, igazán imádkozni. Tévedtem. Jolánné ilyenkor tud a legjobban imádkozni. Ilyenkor van, amiért imádkozni. Egy hitvány, elfajzott világban, hol még a szent helyeket sem tisztelik kellően… Elkel az imádság, mert Isten erőt ad a harchoz. Az ember a templomban nyer erőt és igazolást ahhoz, hogy mások fölé kerekedjék. Most már tudom, hogy miért szeret Jolánné templomba járni. Betér a templomba abban a hitben, hogy ő szentebb, mint azok, akik nem térnek be, de még azoknál is, akik ott vannak mellette. Azért jön be a templomba, hogy harcoljon a másik ember és az elfajzott világ ellen. Istenbe vetett hitét a másik emberrel szemben táplált mélységes hitetlenségére építi. „Én nem vagyok olyan, mint ők” – mondja imádkozása rendjén, s mintha mellveregető farizeusunkat hallanám a jézusi példázatból… A templomba viszi sérelmét és fájdalmát, s a csend új lehetőség arra, hogy fájdalmára hangolódjon. Az elfajzott világ elleni harca, pusztítása bűntudatlanságát bontogatja, s fájdalmamat, hogy sokan vannak, kik száműzetésüket élik meg mindennapjaikban itt a földön. Azt hiszem, én is szeretek a templomba járni. Találkozom az emberrel, az Istennel. Találkozások helye. A templom azért van, hogy kihozza az emberből a jót. Jól esik az ember közelsége, Isten közelsége. Jól esik az orgonaszó, a zene, amely értemét veszti, ha senki sem hallgatja. Az ember is értelmét veszti, ha önmagáért él. Gyakran nem tudjuk, hogy kiért élünk, gyakran a hit által érezzük meg, hogy miért élünk. Csak annyit tudunk, hogy …ért. Az ember nem vész el az értben, éppen a Valakiért való létben válik önmagává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése