Lázár Levente: Átlátszó ember!

Átlátszó ember! Lázár Levente

Ki ne szeretett volna, vagy szeretné még most is, hogy időnként láthatatlan emberként besurranhasson valahová és észrevétlenül hallgatózzon arról, amit róla beszélnek. Bármennyire is furcsa, sokszor mégis sikerül észrevétlenek lenni. Teszi ezt az emberrel az ismétlődő unalom, a szürke hétköznap, amikor már nem érdekli mit vesz magára, mert nem fontos. Csak akkor döbbenünk rá, tévedésünkre, amikor valaki észrevesz és ránk szóll„hogy nézel ki?”

Tényleg, hogy nézek ki? Haladva az idővel cserélődik a ruhatár, mert nem illő a farmer a negyvenes embernek, nem talál a nyakkendő a lapát mellé, színházba nem megyünk munkaruhába, s a templomba is illik felöltözni. A kellő ruhaválasztás tisztelet adás a másik ember irányába... Lett is gond a ruházkodás... Ünneplő, hétköznapi, alkalmi, munka, lazítás, kocogás, kirívó, elvegyülő, szülinapra, lakodalomra, konfirmálásra, ballagásra... stb... stb...

Egy szinte velem egykorú ismerősöm mesélte, mikor megkérdeztem és gyermek, mikor lesz gyermek? Gyermeket mikor vállaltok? A válasz: - Mikor lesz elegendő anyagi fedezetünk. Az én gyermekem nem fog rongyokban járni, csakis „márkás” ruhákban. S még mondja valaki, hogy nem a ruha teszi az embert. De igen, még pedig átlátszó emberré. A ruha takargatásra jó, nem csak mezítelenségünket takargatjuk vagy épp sejtetjük vele, hanem sokszor átlátszó egyéniségünket is. Azt az egyéniséget, aki számára fontosabb a ruha, mint az alkalom, fontosabb állbőrbe bújni, mint önmaga lenni.
Van egy atyánk fia, aki tavasztól őszig szinte minden vasárnap a templomban van, de mindig a karba megy fel. Kérdésemre, miért nem jön le a padokba, hisz mindig van számára is hely, azt válaszolta, mert ő munka közben jön be. A kapa, a kasza sokszor ott a portikusba, ő pedig átlagos munkaruhában. Ha lenne kalapom, megemelném előtte. Mert mi is a fontosabb?

A mai látszat ember, átlátszó. Pénz, ruha, karrier! Megtévesztés, átverés, alakoskodás. Nem csoda, hogy Ádámként bujkál feltornyosuló munkája mögé, a televízió képernyője elé, ruházatában vagy akár a betonrengetegben. Ki elől is?...