2010. 04. 17 Majomfeladat Demeter Sándor Loránd
USA. Philadelphiai Zenei Akadémia. Műsoron az Oroszlánkirály. Musical.
Hatalmas, több emeletes koncertterem. 2000 körüli résztvevő.
Nagy a show: nagyon jó énekhangok, gyönyörű díszletek. Egy helyen minden ami kell: kényelem, szórakozás, látvány, grandiózum, profizmus... Rajzfilmen láttuk már legalább százszor. Dorottya egyik kedvence. Sajnálkozunk is, hogy nem lehet velünk. Biztosan nagyon tetszene neki.
Az előttem levő sorban egy apuka ül a kislányával. Irigykedve nézem őket, így leszek része a történetnek: Apuka elhozta a lányát színházba. Ölébe ültette, hogy a kislány jobban lássa az előadást. Ő pedig elővette érintőképernyős telefonját és folyamatosan internetezett. Chat, facebook, twitter... A kislány néhányszor megpróbálkozott azzal, hogy kivegye a kezéből. Nem sikerült. Durcáskodott. Szünetben apuka megcsipkedte a kislány arcát, aztán megsimogatta, aztán hátat fordított neki és tovább szerelmeskedett a telefonjával.
Második felvonás. Ismét ölébe vette a kislányát, kezébe érintőképernyős telefonját... Valaki mögöttünk szólt a teremőrnek. Ő az apukának.
A sámánmajom pedig épp akkor mondta az önmagát kereső Szimbának: Nem az a kérdés, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy te ki vagy?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése